2006 óta határátkelőhely a szomszédos magyarországi Barabás község felé.

A hagyomány úgy tartja, hogy a község helyén egykor Szent Katalin tiszteletére kápolna épült, s körülötte alakult ki a település. 

Ezen a helyen most nem a település híres gyógyfürdőjébe jönnek az emberek, hanem igyekeznek – a háború következményei elől – biztonságos körülmények közé jutni. Itt serénykedik immár 20 napja egy maroknyi, lelkes önkéntesekből álló csoport, akik idejüket, energiájukat nem kímélve mosolyt, jó szót, innivalót, ennivalót ajándékoznak a határon várakozóknak. Ők maguk így írnak erről:

„A mi csapatunk a határon segít a menekülteknek. Önkéntes kezdeményezésként indult, aztán az egyházmegyei karitász segítségével – akik minden szükségessel támogatnak bennünket - Munkácsról kaptunk sátrat és hozzávalókat. Felvettük a kapcsolatot a barabási karitászosokkal, ha valamire szükség van, küldenek. Szendvicseket, forró teát osztogatunk, a gyerekeknek édességet, de akinek szüksége van rá, annak adunk pelenkát és bébi tápszert.”