Luis Antonio Tagle bíboros a Caritas Internationalis elnöke videóüzenetben fogalmazta meg gondolatait a koronavírus okozta vészhelyzetről, és arra buzdít mindannyiunkat, hogy a válságára a remény, az együttérzés és a szeretet világjárványával feleljünk:

Kedves testvéreim!

A koronavírus miatt egy vészhelyzettel kell szembenéznünk. Az angol emergency (vészhelyzet) szó a latin emergere szóból ered, ami egy előre nem látható eseményre utal. Ez a még nem látható kimenetelű esemény még előttünk áll, és azonnali figyelmet igényel. A vészhelyzetek számunkra nem ismeretlenek, minden évben földrengéseket, tájfunokat, áradásokat, aszályokat és betegségeket élünk át, de ezek hatása általában csak bizonyos helyekre és emberekre korlátozódik. A jelenlegi covid19-vírushelyzetet pandémiának nevezik, ami két görög szóból ered: pan, vagyis mind, és demos, azaz nép. A pandémia majd minden embert érint, azaz kijelenthetjük, hogy a covid19 egy általános vagy egyetemes vészhelyzet. Ezáltal válaszra késztet minket.

Vészhelyzet idején ösztönösen először magunkra, családunkra és a közeli hozzátartozóinkra gondolunk, mindent megteszünk, hogy biztonságban tudjuk őket. Bár ez a reakció alapvetően helyes, figyelemmel kell lennünk másokra is, nem szabad csak magunkra gondolnunk. Kerülnünk kell azt a félelmet, ami vakká és érzéketlenné tesz minket mások igényei és szükségletei iránt, amik valójában ugyanolyan szükségletek, mint a mieink. Meg kell akadályoznunk azt a szorongást, ami képtelenné tesz minket az őszinte együttérzésre embertársaink iránt. Vészhelyzetben megmutatkozik egy ember valódi szíve. Egy vészhelyzetből, ami minden embert egyaránt érint, reméljük, hogy a gondoskodás, az együttérzés és a szeretet világjárványa bontakozik ki. Egy váratlanul kitörő vészhelyzet válságára csak a remény egyenlő mértékű „kitörésével” lehet felelni. A vírus világméretű terjedését muszáj követnie egy világméretű jótékonysági „fertőzésnek” is. A történelem majd azon reakciók mentén ítéli meg generációnkat, amikre képesek vagy képtelenek voltunk ebben a helyzetben. Köszönettel tartozunk azoknak a hősöknek, akiknek szeretete és bátorsága már a gyógyulás forrásaként szolgált az elmúlt hetek során.

A szakértők azt javasolják, hogy mossunk gyakrabban kezet, hogy elkerüljük a fertőzés veszélyét és hogy elkerüljük a betegség további terjedését. Jézus tárgyalása során Poncius Pilátus „vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: ’Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!’" (Mt 27,24). Nekünk is meg kell mosni kezünket, de nem úgy, mint Pilátus. Mi nem moshatjuk le kezünkről a felelősséget a szegények, az öregek, a munkanélküliek, az egészségügy dolgozói és valójában senki iránt, legyen akár a jelen vagy a jövő generációk tagja. Imáinkban kérjük a Szentlélek erejét, hogy az őszinte szeretet minden emberi szívből előtörhessen ebben a mindannyiunkat érintő veszélyhelyzetben.

Luis Antonio Tagle bíboros reflekciója angolul: https://www.youtube.com/watch?v=tCW-2wTt_K0 

Fordítás: Katolius Karitász
Videó: Vatican News

Forrás - karitasz.hu