A Tv21 Ungvár televíziócsatornának adott legutóbbi interjúban Fehér Ferenc, a „Szent Márton Karitász” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány vezetője visszaemlékezett az ukrajnai háború kezdetére és az alapítvány tevékenységére ebben a nehéz időszakban.

„Kora reggel, 4 órakor üzenetet kaptam Amerikából: „Önöknél kitört a háború.” Eleinte nem tudtam elhinni,” – mesélte. Ugyanebben az időben más régiók egyházmegyei igazgatói, akik Odesszában tartózkodtak, a Viber-csoportban kezdték megvitatni az eseményeket – robbanásokról és harci cselekményekről volt szó. Ez volt számára a szörnyű valóság megerősítése.

A háború kezdetén sok ember, köztük a Karitász néhány munkatársa is, elhagyta az országot. Ferenc ezt az időszakot tartja a legnehezebbnek a 20 éves jótékonysági alapítványi munkája során. A segítség a magyar iskolák tanáraitól érkezett, akiknek megjelenését az irodában Ferenc valódi Isteni gondviselésnek tekintette. Ketten közülük bejárták a Karitász mind a 14 képviseletét a megyében, hogy felmérjék, milyen mennyiségű humanitárius segélyt tud fogadni mindegyikük. A munkácsi Szent Márton-székesegyházba járó két jószándékú vállalkozó nagy befogadóképességű raktárakat ajánlott fel, ahol több kamionnyi szállítmányt lehetett elhelyezni. Ezeket az alapítvány két évig ingyen használta, majd az egyiket meg is vásárolta. Ez rendkívül fontos volt, mivel a háború kezdete óta az alapítvány 600 humanitárius segélyszállítmányt kapott, amelyek jelentős része Kárpátalján maradt, a többségét pedig a háború sújtotta régiókba küldték. A Karitász munkatársai személyesen juttatták el a segítséget oda, ahol arra a legnagyobb szükség volt, és a mai napig, életüket kockáztatva, továbbra is utaznak a frontvonalhoz közeli városokba és falvakba, hogy eljuttassák az emberekhez a szükséges dolgokat. A teljes körű invázió során többször is tűz közelbe kerültek, de csodával határos módon túlélték.

Ferenc több ilyen esetről is beszámolt. Az egyik 2022-ben történt, amikor Kijev közelében harcok dúltak: a Karitász sofőrjét egy golyó találta el, és kórházba szállították, míg egy másik személy folytatta a szállítmány célba juttatását. Egyszer egy másik esetben is lövés érte a Karitász teherautóját. Fél évvel ezelőtt Kupjanszkban egy rakéta 150 méterre csapódott be a jármű előtt. Ferenc szerint ekkor is érezni lehetett a Jóisten gondviselését: Katalin Pajerszká, aki a volánnál ült, éppen telefonhívást kapott, megállt, így megmenekült.

A háború kitörése után a Karitász számos kihívással nézett szembe, többek között szállást kellett biztosítani azoknak az embereknek, akik tömegesen érkeztek Kárpátaljára a háború sújtotta régiókból. Ferenc visszaemlékszik, hogy felhívta az összes plébániát segítségért. Sikerült találni olyan házat, ahol nem lakott pap, nyári táborozó helyeket, amelyek télen üresen álltak, óvodákat és iskolákat, amelyek nem működtek. Ezek az épületek a Római Katolikus Egyház tulajdonában voltak. Összességében 33 ilyen épületet sikerült biztosítani, ahol 1250 embert helyeztek el.

Jelenleg az alapítvány továbbra is gondoskodik  a kárpátaljai rászorulókról, valamint azokról, akik a frontvonal közelében élnek és szenvednek a háború miatt. Ebédet  készítenek a szociális konyhákon, óvóhelyeket alakítanak ki iskolákban és óvodákban, pszichológiai segítőcsoportokat szerveznek, és számos más kezdeményezést valósítanak meg, bevonva a közösséget a jó cselekedetekbe, és továbbra is kérik az együttérző emberek támogatását, hiszen a rászorulók száma napról napra nő.